Nagypapa és a pillanatok - „Jól vagyunk”
– Nagypapa… miért olyan nehéz a családgondozók munkája? Réka hangja halk volt, de éles. Mint egy vékony tű, ami nem szakítja fel a bőrt, csak megérint valamit belül. Nagypapa egy pillanatig nem felelt. A sárgabarackfa árnyéka hosszúra nyúlt, a levelek között átszűrődő napfény megremegtette a fiatal felnőtt szemében a kíváncsiságot. Aztán elmosolyodott. Nem az a ragyogó műmosoly volt, amit fényképeken látni, hanem az, amit akkor látunk, amikor valaki épp eldönti, hogy mesélni fog. – Szeretnél kicsit belelátni az életükbe, kincsem? – Azt hiszem… igen. Nagypapa bólintott. Lassan, mélyen. – Akkor figyelj. Amit most elmondok, az bármelyikükkel megtörténhetett. Egyikük története, mindannyiuk dilemmája. A neve Viola. És kezdő volt. Friss. Tele jó szándékkal, mint egy új napló első oldala. Viola akkor még hitt abban, hogy a világ szelíden hajlik a segítségre. Hogy itt végre megelőzheti a tragédiákat, amiket a gyerekosztályon látott. Egyik első családja egy fiatal anyuka volt, akinek a lakása k...